1. rész

 Először is bemutatkoznék: Abigail Cowell vagyok, de az Abie-t jobban szeretem. Londonban élek kis családommal, vagyis az apámmal Simon Cowellel és a bátyámal Taylor Cowellel. Az apám az X-Faktor egyik zsűritagja, ezért mostanában elég keveset tartózkodik itthon, mert folyton a munkájával van elfoglalva, főleg , hogy már majdnem a finálénál tartanak, így többet kell dolgozni a mentoráltakkal. Az anyukám 9 éves koromban meghalt. Sokáig nem bírtam feldolgozni, de ahogy idősebb lettem, megtanultam kezelni, és együttélni a gondolattal.  Apám a munka miatt felfogadott egy dadát, aki már egészen a szívünkhöz nőtt a bátyámmal, akit jut is eszembe...elfelejtettem említeni. Őt Taylornak hívják, 17 éves, épp csak egy évvel idősebb nálam, de elég idegesítő tud lenni néhanapján. Mostanában ő sem sokat tartózkodik itthon a barátnője miatt, aminek örülök is, mert a lányokkal miénk a ház. Reggel 6:30-kor megcsörrent az órám. Korántsem átlagos reggelnek indult ez a mai. Utolsó nap a suliból, vagyis a nyári szünet holnap veszi kezdetét. Nagyon boldog voltam, szokásomhoz híven, most nem nyomtam ki a vekkert, és aludtam tovább, hanem azonnal kiugrottam, kiszedtem egy famerszoknyát, egy lila toppot  a szekrényembõl, majd a fürdõszobába siettem. Felöltöztem, enyhe sminket dobtam fel, majd begöndörítettem a hajamat. Tetszett a végeredmény. Felkaptam egy felsõmhöz illõ lila magassarkút, és indultam a suliba. Útközben találkoztam Emilyvel és Serenával. Már ovis korom óta ismerem õket, elválaszthatatlanok vagyunk, jóban-rosszban mindig kiálltak mellettem. Õk vigasztaltak, amikor Justinnal összezördültünk, ami mostanában elég sokszor előfordult. Odafelé sokat beszélgettünk, többek között arról, hogy suli után plázázni megyünk, aztán az estétt pizsibulival folytatjuk. A suliba beérve találkoztam Justinnal, egy csókkal köszöntött.
- Bocsi, hogy megint lemondtam a randit tegnap, de bepótoljuk, most viszont sietnem kell órára, szia. - mondta, majd ezzel a végszóval faképnél hagyott. Őszintén szólva nem tudtam hogyan reagáljak, csak egy "szia"-t nyögtem ki. A csajok látták rajtam, hogy nem vagyok épp a helyzet magaslatán az előbbiek miatt, és próbáltak megvigasztalni. Igaz hogy meglepődtem, de mostanában már csak így járja nálunk. Nem is tudom, hogyan jutottunk el eddig. 2 éve vagyunk együtt , és pár hete furcsán viselkedik. Már minden eszembe jutott, hogy mi lehet vele: megcsalt? Már nem szeret? De nem akartam komplikálni, lehet, hogy tényleg sok dolga akadt. Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, amikor megszólalt a csengő. Gondoltam, ezt a napot még átvészelem valahogy, aztán irány haza, kezdődik a nyár. A suliba egész nap az estéről gondolkoztam, jó lesz a lányokkal átbeszélni a gondjainkat, közben filmezgetni.
13:15 * suli vége *
- Végre ezt is megértük. - mondta Emily.
- Na akkor innentől kezdődik a mi napunk csajok? - mondtam, miközben oldalba billentettem Serenát. A szekrényemből szedve kifelé a könyveket, elmondtam nekik, hogy odamegyek még Justinhoz, hogy elköszönjek tőle, és megmondom neki, hogy ezt a napot a lányokkal töltöm. De amikor bementem a termükbe, nem épp az a látvány fogadott, amit elvártam volna. Ledöbbentem. Csak álltam egy helyben. Ők észrevehetőleg nem is látták, hogy bementem, de nem is érdekelt. Egy szó nélkül kiszaladtam a teremből, majd a suliból...